Bereményi Géza-interjú

Folytassa, bakter úr!

-        Egerszegen minden évadban láthatjuk egy kultikussá lett filmvígjáték dramatizált változatát. (Az előző évadban Korcsmáros György rendezte a Hyppolitot- a szerző) De mint tudjuk, Bereményi Géza íróember is. Mi motiválja igazán a választást?

-        Vígjátékot szerettünk volna választani, és Rideg Sándor regénye egy aranybánya ilyen szempontból. Szerencsés választás. A film, ami közismertté tette, sem tett mást, mint merít belőle. Egészen különös könyv. Mondhatnánk: a magyar Svejk. Amennyire a Svejkből megismerhetjük a csehek hozzáállását a világhoz, gondolkodásukat, magatartásukat és humorukat, ugyanúgy Rideg Sándor műve a miénk, magyaroké. A néplélek mélyéről jött a téma. Klasszikus remekmű, amit még sokáig fognak játszani.

-        Szereti a magyar ember, ha viccelnek vele? Mert ő másokkal szeret, büszke is humorérzékére, de vajon a görbe tükörbe mennyire szeret beletekinteni, ha nem olyan délceg lovagnak mutatja, mint amilyet látni vágyik?

-        Nem különbözünk ebben a világ bármely népétől. Ha felismerjük benne magunkat, hozzánk szól a piszkálódás, minket mutat a görbe tükör, akkor magunkénak fogadjuk el. Csak legyen ismeer5ős, ne kívülről, részvétlenül gúnyoljon minket. Érdekes megfigyelni most is a közönség reakcióját. Hálásak az emberek, holott egyáltalán nem hízelgő az indul a bakterház, de felismerik magukat benne, otthonos a számukra.

-        Mi, a közönség tehát jól vizsgáztunk öniróniából?

-        Olyankor nevetünk, amikor a külföldi fanyalogna, vagy nem is értené. Ismerős a helyzet valamennyiünknek, mikor egy társaság utazik a vonaton és vicceket mesél harsányan nevetve a történeteken. Odébb ül egy úr, nem nevet a poénokon, holott érthetné, csak nem tartozik közéjük. Ilyen a görbe tükör természete. Ha a miénk, nagyon élvezzük. Állítom, ha a Bakterházat megnézné egy japán, megismerné a magyarokat.

-        Ennél a darabnál a színészválasztás meghatározó. A címszerepre Eperjes Károlyt a filmes közös munkák nyomán vagy a karakter szempontjából választotta?

-        Valóban sokat dolgoztunk együtt, s abban, hogy ő eljött Egerszegre, előlegezett bizalmának jele. De az igazi főszereplő a kisfiú, Bendegúz, Eperjes egy érdekesség a színpadon. Azért hívtam, mert a bakter karakterét nagyon érti és tudja.

-        Meghatározhatók ennek a magyar karakternek a tipikus vonásai, melynek része a humor is?

-        Létezik sajátos magyar humor, ami népi gyökerű, ahogy az Rideg Sándor regényében is olvashatjuk. A hősök hasonlítanak a népmesei hősökre, ahogy a Svejkben is. A magyar hősök jellemzője, hogy mindent túlélnek, szenvedélyesek és vadak, de elpusztíthatatlanok. Esznek, isznak, a kézzel fogható élvezetekben keresik a boldogságot. Más népeknél is zabálnak a mesehősök, elég Gargantuára és Pantagruelre gondolni, de másként.

-        Felbukkant Móricz Turi Danija.

-        Így van. De a mienk szeret kiszúrni a másikkal., elvégre legszebb öröm a káröröm. Hogy egyik ember segítsen a másikon, arról szó sem lehet. Mikor pedig valkivel kiszúrnak, azt a többi is élvezi. Csak az áldozat nem, de túléli, mert nem is számított másra. Tipikus magyar karakterjegy. Kemény önmagával és a másikkal. De szemtől szembe beszél bővérűen. Nem hajlik, de törik.

-        Arany Toldi estéjében a főhős nagyon hasonlít ehhez.

-        Persze. Nekik a belátás nehezen megy.

-        Mire jut majd ez a karakter az Únióban?

-        Csak saját úton érdemes mennie. Nem kell kibújni a bőrünkből! Nem is lehet, nem is szabad. Nem lehetünk mások. Magunkban kell megkeresni és megőrizni az értékeket. Aki bőréből kibújva akar változni, az vagy legyengül, vagy megbetegszik. Erényt kell kovácsolni karakterjegyeinkből. Erre tanít Rideg Sándor műve.