Puncstorta (Szakonyi Károly Adáshiba)

 Az almával kezdte a kísértések sorát az ördög, de csak a huszadik században sikerült ráakadnia a technika segítségével a biztos megoldásra. A televízióra. Szakonyi ezt sejtette meg, mikor megírta az Adáshibát, bízva abban, hogy nem lesz igaza. Mikor most a premier végén meghajolt, már jól tudta, hiába reménykedett. Az emberiség elcsábíttatása bevégeztetett.

A lifttel különös időutazásra indulhatunk. A negyedik emeleten, de a hatvanas évek végén lépünk ki belőle! Gyerekkorunk ismerős tárgyait vizsgálgathatjuk. Inkább mosolyogva, mint nosztalgiával. (A szünetben figyeltem, de büfé nem az akkori árlistákat használta.) Így ismerős látvány fogad minket, mikor belépünk a terembe. Győri Gabi, aki az előadás díszlet- és jelmezterveit jegyzi, alapos munkát végzett. A szorgos gyűjtőmunka eredményeként a 60-as évek dizájncenterét „csodálhatjuk”. Üvegvitrines, kredences szekrényt tele gagyival, meg egy fakultan zöldet a külső konyhában. A falon felszögelt zsinóron fut a növény, családi fotók, polc fémvázon, a plafonról rémes háromágú csillár függ. A hiperrealizmus jegyében kerül az asztalra a terítőt védő terítő, és a fehér horgolás a bútorokra. Az öltözetek is ezt a miliőt idézik a ballonkabáttól a mackóig, köténytől a miniszoknyáig.

A „bódoság” arcait látjuk, míg gyülekezik a Bódog-család az ünnepi vacsorára. A puncstorta világa ez. A furcsa anti-idillé: majdnem ehetetlen maszlag, de rózsaszín krémmel leöntve. Olyan magasztossággal is lép be vele Bódogné (remek jelenet!), mint aki úrfelmutatásra készül – de nem figyel rá senki. Pedig két csodát is megélhetnének éppen: az 1969-es holdra szállást a tévében figyelik, a másikat, a kiadott szobájukba költöző Christos cselekedeteit észre sem veszik. Életük rózsaszínre festésével foglalatoskodnak. Élnek, mint hal a vízben.

Három térre osztja Forgács Péter rendező a nappali-akváriumot. A jobb oldalt (és az egész életüket) a tévé uralja. Ha valaki öt órán át ül és a falra mered, azt előbb-utóbb orvoshoz viszik. Ha ugyanezt teszi egy villogó doboz előtt, akkor hamarosan csatlakozik hozzá valaki. A híradó, a maci és az Angyal hangjait halljuk. Pergő burleszk játszódik itt. „Az ember fia jön-megy”- magyarázza Emberfinek a küzdve küzdés és hízva hízás életfilozófiáját később Bódog. A középső részt az ebédlőasztal uralja. A groteszk történések terepe ez. A kifésült szőnyegrojt, a szekrény tetejére tett ajándékszegfű, az edénytörések helyszíne. A hajdani családi asztal, a meghitt beszélgetések helyszíne, árván maradt. A tévé elcsábította a Bódogokat. A jobb oldalon található a lázadók, számkivetettek, magányosok árva díványa. Vanda és Emberfi drámája itt játszódna- ha valaki figyelne rájuk.

Keserű komédia kerekedik az akvárium halainak „úszkálásából”. Korcsmáros György egy elégedett és indulatos Bódogot formál. (Érdemes figyelni apró játékaira a füstokádó hallal és a cigarettával!) Mézes Violetta egyetlen elméletre fűzi fel a szerepet: a kis hal alkalmazkodjon, hogy a nagy békén hagyja. Az összetört edények a megmondhatói, hogy nem könnyű sors ez. A Jancsira és Juliskára leső boszorka is ott rejtőzik benne. A két legérdekesebb alakítás Sárközy Józsefé (Dönci) és Szina Kingáé (Saci). A karakterekhez illő a haj Buster Keaton fapofaságával párosul, a mozdulatok cipőlehúzástól a ruhalazításig, beszédmódtól a gesztusokig következetesen kidolgozottak. A mániákus tévére koncentráltságuk ábrázolása igazi bravúr! Dósa Zsuzsa Vandaként érdekesen játssza el a „vadászösztönét” követő nőt. Még Emberfi körül is „úszik egy kört”, hiszen ha ő odabújik, annak nem lehet ellenállni. „Ül!” -jelzi díványon maga mellé paskolása, mert neki valójában engedelmes ebre, nem férfire lenne szüksége.

Emberfi (Vándor Attila) idegenül mozog ebben a közegben, Szűcs úr (Koppány Zoltán) viszont jól érzi magát benne. Imrus (Mesterházy Gyula) pedig menekülőre fogja. De azt azért ne feledjük, ebben az akváriumban sokáig nem lehetett vizet cserélni, azért lett egyre állottabb és algásodó. Egyre élhetetlenebb. S ezen még a rózsaszín máz sem segített.

Régen az adáshibában mindenki a szomszédjára ismert. Ma nyilván mindenki kétségbe szeretné vonni majd, hogy a tévé (vagy az internet, ami akkor még nem létezett) ennyire uralná a családja életét. Ki lehet próbálni! Ha nincs áramszünet, tessék egy napra minden távkapcsolót elrejteni a család elöl! Engesztelésül azért egy puncstortát készítsenek elő! Tapasztalataikat és megfigyeléseiket a tv@mephisto.sky címre küldjék el.