Kedd, 2018-12-18, 22:48
Honlap-menü
Belépés
Naptár
«  December 2018  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Keresztes Ildikó interjú

    Ő az, aki Erdélyből költözött át, anyukája mindent feláldozott a pályájáért. Igaza lett, néhány év alatt lánya meghódította a közönséget és a szakmát. De ő az is, aki beleszeret az első portásba, anyuka intése ellenére. Magabiztos femme fatale-nak tűnik, pedig egy tépelődő művész. A magyar musical egyik csillaga. Most az Artisjus Zenei Alapítvány kuratóriuma a kortárs magyar zeneművek kiemelkedő tolmácsolásáért előadói jutalomban részesítette. Keresztes Ildikó, a soproni színház művésznője a díjat december 15-én vette át.

    q  Ez egy vallomás, ötlött fel bennem azonnal, mikor az Apácák soproni premierjén álmélkodva figyeltem, hogy Roberta nővér kivetkőzve apáca köntöséből elénekelte dalát a sztárságról.

    q  Gyermekkoromtól színpadra vágytam, csillogásról, ünneplésről, szereplésről álmodtam, vonzott ez a világ. Az álmokat azonban a privát életben nem szoktuk szavakba önteni. Mert nem érdemes. Most azonban, ebben a darabban ezt elénekelhettem a kissé lökött Roberta nevében. Jó érzés volt. Egyébként is lubickolok ebben a szerepben.

    q  Sopronban, túlzás nélkül, végigjátszotta minden színésznő szerepálmait tíz év alatt. A musical műfaj olyan klasszikusaiban aratott sikert, mint a Kabaré, a Csúnya lány, a Chicago és az Irma, te édes. Nem mellékesen pedig énekel két együttesben, lemezeit szeretik. Az Artisjus az év előadóművészének választotta. De kit? A színésznőt vagy az énekesnőt?

    q  Szerencsés voltam a múltammal. Bárénekesnőként kezdtem a pályámat az Ungár-együttes tagjaként. Nekem nem kell elmagyarázni egy rendezőnek, milyen érzés egy bár tenyérnyi színpadán énekelni. Valóban van két rock zenekarom. Végigénekeltem tizenöt év alatt a folktól a sanzonig mindent. Igazából rock énekesnőnek vallom magam, mert erre predesztinál a hangom.

    q  Ugyanakkor a musical egy elég nehéz és összetett műfaj. Ott a sikerhez kevés, ha valaki „csak” jó énekes. Itt az is kell, hogy ne lehessen másra figyelni, ha ő belépett a színpadra. Meg szokta nézni az elődöket?

    q  Szeretem megnézni az előadásokat, sőt a filmeket is, mikor készülök egy szerepre. Nem befolyásol, inkább megnyugtat. Most is kerestem a legendás Madách-előadást, de nem sikerült megtalálnom. Azt gondolom egyébként, hogy a musical színésznőnek nem elég csak jó színésznőnek lennie. Erre tényleg születni kell. Ezt a műfajt Amerikában találták ki. Azt látni kellene mindenkinek, hogy mit jelent ott a showbusiness! Megnéztem Londonban egy Chicago előadást. Mintha külön tenyésztenék a színészeket ehhez. Úgy énekelnek, hogy hanyatt esek, úgy táncolnak, mint a legjobb táncosok. A játékuk nekem túl hideg, jobban szeretem a nálunk honos stílust, ahol az érzelmek fontosabb szerepet kapnak.  Néha, mikor hallom a csak prózai szerepet vállaló kollégák kritikáját rólunk, hogy jó-jó énekelnek, táncolnak, de játszani nem tudnak. Szerintem fel kellene jönniük velünk együtt a színpadra, végigtáncolni, -énekelni, -játszani két és fél órát. Akkor majd megnézzük, mi fog történni. 

    q  Munkáját ma már díjak, sikerek értékelik. A siker a sztársággal együtt jár?

    q  Szerintem a sikerhez elsősorban kell egy született tehetség, amit ha a Jóisten adott, azzal élni kell. Aztán szükséges a hit, hogy jól csinálom, amit csinálok. Ebben fontos szerepe van a körülöttem élőknek, akik ha ezt sokszor elmondják nekem, előbb-utóbb nekem is el kell hinnem.  Maximalista vagyok, így aztán mindig problémákat és gondokat okozok magamnak. Magyarországon igazán sztárnak lenni… ez egy elég érdekes dolog. Nagyon alacsonyan van a plafon, így aztán hamar beüti az ember fejét. Álmaim azért vannak, hiszen a remény hal meg utoljára.