Csütörtök, 2018-06-21, 05:19
Honlap-menü
Belépés
Naptár
«  Június 2018  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Mentett bejegyzések
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Törökország

    Ismerkedjünk a török áfiummal 
     

    Türk és magyar két...vagy egy…jó barát?

    Bejárva Hattusas erődítményét, látva Trója és Pergamon fellegvárát és az Artemisz templom romjait Ephesosban, megismerve Mária házát és Kappakódia hegybe vájt városait, sétálva Aspendos színházában és a Hippodronon, megismerve a Kék mecsetet és a Topkapi palotát felmerül a kérdés: hányféleképpen írták meg ennek a térségnek a történelmét? Mert nyilván más a hettita történet, más a görögök verziója Nagy Sándor idejéből, a rómaiaknak is van egy saját históriája, sőt a bizánci leírás is másként emlékezhet.

    A szultánság történetíróinak a munkáiban pedig számtalan magyar vonatkozás is felbukkan. Már a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültünk a török nyelvű népekkel, akik akkor persze még nem iszlám-hívők. A Bizáncban nevelkedett, de a Dnyepr vidékére visszatérő Kuvrat fejedelem keresztény bulgár-török birodalmához érkezhettünk, akik egyébként onoguroknak hívták magukat. Majd az őket legyőző kazárok betelepítették az őseinket a határ mellé. Ókori békefenntartóknak, akik a Kazár Birodalomban is megőrizték szuverenitásukat és nyelvüket, kultúrájukat. Egyszerre voltak keresztény és a pogány hagyományok és szokások őrzői, mint az később Koppány és István konfliktusának mutatja.

    Kuvrat egyébként a legenda szerint birodalma alapításakor összehívta öt fiát, és az egy marokba fogott öt nyílvessző eltörésére szólította fel őket. Az összefogás erejét példázó demonstráción a magyarok még biztosan nem voltak ott. Vagy csak nem figyeltek oda? 

    Nyelvünkben él a szellem

    A Szent Korona bizánci részén ez olvasható görögül: Gyeucsa, Geovitszasz pisztosz kralesz turkiasz. Géza, a türkök hűséges királya. Konsztantinusz, a tudós császár is türkökként említi a magyarokat. Életmódjuk és harcászatuk ugyanis sokban hasonlított.

    Nyelvünkben pedig számtalan szó emlékeztet erre: az alma, árok, arat, ápol, vagy a bűn, erkölcs, bocsánat, gyász kifejezésünk ekkor került a a magyar szókincsbe.  A középkorban főurak által kedvelt Kartal, Kurd, Torontál és az Ákos is innen származik. A török szokást követve babonás óvó- és kívánságneveket adtak, hogy távol tartsák az ártó szellemeket: a Balmaz (nem levő), a Kálmán (maradék) és a Sándor (akarat) is ilyen. De török méltóságnévből származik a Géza és a Zoltán is.

    Érdekes egyébként, hogy az üdülőövezeteket leszámítva nem találkozunk sok idegen nyelvű felirattal. Arabbal inkább. Ezt még Atatürknek sem sikerült a Korán miatt megreformálnia.

    A törökök számára egy kicsit mindig türkök maradtunk, akik a keresztény utat választották. Ezért nem véletlen, hogy mikor Rákóczi a visszatérést fontolgatva a szultán segítségét kéri, ő egy utcát sajátíttat ki Tekirdagban (Rodostót így kell keresni a térképen), hogy letelepítse őket. Mikes persze másként emlékszik erre feljegyzéseiben. Ezen ne csodálkozzunk. Őt nem a diplomácia, hanem a hazatérés érdekelte igazán. Ma az ebédlő épülete látogatható Pazar kilátással a tengerre, ahol múzeumot rendeztek be. Egy török férfi munkáját dicséri, aki magyarul tartja az ismertetést. 

    Ime ungri – Magyar vagyok

    Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc elvesztése után is befogadták a menekülteket. Mikor az emigránsok kiadását háborúval fenyegetve követelte az osztrák, és az orosz kormány Abdul-Medzsid szultán ezt kategorikusan elutasította: "Allah hatalmas, én bízom oltalmában, ha el kell pusztulnom, pusztuljak el becsületben. Nem fogok foltot ejteni a nevemen azzal, hogy megszegem a vendégszeretet szabályait, és hogy kiszolgáltatom ellenségeik bosszújának azokat a szerencsétleneknek, akik nálam kerestek menedéket." A diplomácia nyelvén ez azt jelenti: muszlimok lesztek, török állampolgárok, és garantálom a biztonságotokat. Kossuth élesen ellenzi ezt a távolból, de Guyon Richard, Kmetty György, Türr  és Stein tábornokok és több katonaorvos (Gaál Gusztáv - Veli bég, Robay János - Ahmed pasa, Schneider Antal - Hüszejn bég) elfogadta az ajánlatot. Közéjük tartozott a lengyel  Bem József is, akit a szíriai Aleppóba helyeztek (már akkor is egy puskaporos hordónak számított) mint kormányzó és helytartó. Ez áll a sírján: „A dicső Murat pasa, aki menedéket talált a török udvarnál, megtagadta előbbeni vallását és mohamedánná lett. Szerencsések az anyák, kik olyan gyermeket hordanak méhükben, mint ő volt…” A lengyel állam hazavitette a tetemét, Tarnówban temették el elég eredeti módon. Mivel muszlimként nem nyugodhat keresztény földben, ezért hat oszlop tartja a kőkoporsóját. Egyenesen az égbe temették el a tábornokot, tartják a lengyelek. 

    A törökök Trianonja

    Van egy fogadás, amiben tutira mehetünk. Bárhol járj Törökországban, találni fogsz egy szobrot Kemal Atatürkről, egy sportcsarnokot, repülőteret, ami az ő nevét viseli. A kultuszának oka érthető. A törökök Trianonját úgy hívták Sevres. Ott íratták alá az első világháború végén a szultán megbízottjaival a diktátumot, aminek nyilvánvaló célja az Oszmán Birodalom szétszabdalása volt. Musztafa Kemal tábornok Ankarában összehívta a Nemzeti Országgyűlést, mert a török nemzeti ellenállás szerint a törökök sorsáról nem a szultánnal kellett volna tárgyalni a győzteseknek, mert a népet ők képviselik. Háborút hirdetett az országuk területén a görög, örmény, francia, angol csapatok ellen. Az eredmény pedig Lausanne lett, ahol újratárgyalták a békekötést, jóváhagyva ezzel a Török Köztársaság megalakulását.  Atatürk pedig hozzáfoghatott reformjai megvalósításához. Teremtett egy államot, ahol a törvénykezés alapja nem a Korán lett, de ahol megőrizte az iszlám pozitív hatásait. Egy államot, ami a Közel-Kelet gazdasági potentátja, és egy kicsit a Kínája is, mert ez is hamisító nagyhatalom, és polgáraival mindenütt találkozol. De ma 3 török líra egy euro, és körbejárhatod az országot kétsávos autópályán, és mosolyogva szemlélhetik a hozzájuk képest szegény országok feltételeit a csatlakozásról.

    Ibrahim népe

    A mai életük megértéséhez a legtanulságosabb a Németországban élő török rendező Fatih Akin Crossing the Bridge (The Sound of Istanbul) című filmjével indítani. Sajnos magyarul nem forgalmazzák. London, Párizs és Moszkva mellett a negyedik országnyi várost, Isztambult mutatja be a zenei élete sokrétűsége alapján, az itt letelepült zenészek vallomásai alapján.  Ajánlott „olvasmány” még tőle: A  másik oldalon vagy a Soul kitchen című filmje is. Ennek a furcsa és ellentmondásos kultúrának mai létezéséről őszinte és elgondolkodtató látleletet nyújt. A hagyományokról és az alkalmazkodás esélyeiről.

    Az iszlámot támadni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Azt latolgathatjuk, hol kellene vesszőket tenni, ha csak a hírekre hagyatkozunk. Köztük járva azonban felmerül a kérdés, ha nem ismerjük jól a kultúrájukat, nem játszadozik már megint velünk a propaganda gépezete? Az arab tavaszhoz hasonlóan miért a nyugat által kínált boldogság-portékánkat kínálgatjuk nekik? 1900-ban 150 millió muszlim élt, ma 1,6 milliárd.

    Csináltak egy érdekes filmet a franciák Omar Sharif főszereplésével.  A Monsieur Ibrahim és a Korán virágai egy Párizsban élő török története. Aki minden tilalmat nem tart be, de bölcsen és türelmesen tanítgat egy kamaszt az életöröm lényegére. Mert szerinte mindenkinek van egy saját könyve, amit meg kell írnia.

    „Az Írás, amelyhez nem férhet kétség”

    „Ashadu an la ilaha illa’llah. Ashadu anna Muhammadan Rasululu’llah”. A müezzin kántálására ébredni – ez is Törökország. Járj bármerre, minaretet mindenütt látni fogsz: modern lakóparkban, gyártelepen, egyetemi városrészben és üdülőfaluban is. A Könyv népének gondolkodása és élete öt pilléren nyugszik. Az egyik az előbb idézett hitvallás, ami azt jelenti: "Hiszem, hogy nincs más, csak Allah. Hiszem, hogy Mohamed Allah Hírnöke.” A második a napi öt ima. A muszlim aláveti magát Allah akaratának. Ezt fejezi ki az imákkal. Nem találkozunk viszont a keresztényektől gyakran hallott okfejtéssel a bűnbeesésről, engesztelésről, és nem létezik a gyónással sem. Meg persze nincs egyház és papok sem.

    A muszlim örül, hiszen élhet a teremtett világ javaival. A fáradtságos munka nem rossz, nem büntetés, hanem lehetőség. A majd 75 milliós Törökországot körbejárva nem találkoztam hajléktalannal, kéregetővel is csak a nagy városokban,  Ankarában és Isztambulban (a város nevét egyébként mindenütt n-nel írják a világon, csak mi nem). Mert van egy harmadik pillér: a zakát. Mindenki alamizsna- adót fizet önkéntesen a szegények támogatására. Mert szerintük mindenki kerülhet méltatlan helyzetbe az életében, s ezt nem szemlélik hűvös megvetéssel. Kísérőnk szerint a szomszédok szeretete és tisztelete nagyon fontos, úgy kezelik a szomszédjaikat, mintha családtagok lennének. Ha haláleset történik például, vezetik a háztartást, gondoskodnak a gyerekekről, míg minden visszatér a rendes kerékvágásba. 

    Asszelamu aleykum - Béke legyen veletek

    Besétálsz az Alaaddin mecsetbe Konyaban, vagy a Kék mecsetbe Isztambulban, miután levetted a cipődet, és a próféta városa felé fordulva imádkozó, térdeplő embereket látsz majd. A muszlim férfiak és nők leborulva – egymástól elkülönülve - elmondják az imát. A jobb szállodákban is ott a jel a szobák plafonján, hogy merre van Mekka. Sőt egy tévécsatorna egész nap onnan ad élő közvetítést. Még azt is látni, mikor a takarítók kis gépeikkel, ahogy a jégkorong meccs szünetében szokás, vonalban végigmennek a területen.

    A Korán szó azt jelenti ismételni, hirdetni való szöveg. Napközben nincs mise a mecsetekben. Közös kántálás és szövegértelmezés van. Kinyilvánítják hálájukat és örömüket. Az iszlám Ádámtól, Ábrahámtól Jézusig próféták százait tartja nyilván, de Mohamed „a próféták pecsétje”, mert ő a legutolsó, teljes és torzítás nélküli könyvet kapta meg újra.

    A negyedik pillér egyébként a Ramadam. Mikor Bem áttért az iszlám hitre a böjtöt is megtartotta, mert hasznosnak ítélte, de nem várta el egy környezetétől, hogy kövessék példáját. Azt hittük, hogy középkorias, aszkétikus esemény tanúi leszünk, amíg nem látunk Isztambul belvárosának egyik parkjában egy nagyobb tömeget. A böjt havában tartózkodni kell napkelte és napnyugta között az étel- és italfogyasztástól, a dohányzástól és a szeretkezéstől is. Este viszont a mecsetek mellett együtt telepedik le nagymama és unoka, egyetemista és mentős tiszt, kereskedő és idegenvezető, hogy elfogyassza nagy örömmel és lelki nyugalommal a kiosztott ételt, és elbeszélgessen a napjáról. „A család tagjaival való kedvesség egyfajta istentisztelet, mint ahogy az is, amikor valaki házastársának szájába élelmet tesz.”

    A béke velük van. 

    „Az édesanyák lába alatt van a Mennyország”

    Náluk a család fogalma mást jelent: nem férfi-nő-gyerek kapcsolatot említenek, hanem generációkat. Az evangéliumok is a családban, közösségben tartott szeretetvacsorát említik, mint a hit gyakorlásának módját. Szó sincs akkor még papokról, bonyolult szertartásokról. A férfinak Allah után a nőt kell leginkább becsülnie. Mert a nő a család biztonságának alapja. Az anya attól kezdve, hogy a szülés után a csecsemő fülébe suttogja az adhan, az imára hívás szövegét, felel a gyerek gondozásáért.

    Mikes Kelemen még úgy emlékezik, hogy a nők bemenekültek a házaikba, mikor az ott élő magyarok arra sétáltak. Tiltott volt idegeneknek megmutatni a kézfejen, arcon és lábfejen kívül bármilyen testrészt. A Korán nem említi, hogy a nőknek kendőt kellene viselniük, csupán arra kéri a hívő nőket, hogy bizonyos férfiak előtt, aki nem a nő mahramja (a férje, minden egyenesági felmenője és leszármazottja)  valamint amikor elhagyják otthonaikait, fedje be magát. Ma azonban a lányok eldönthetik, hogy követik-e a hagyományokat az öltözködésben. Ezért láthatunk a városokban családot, ahol az egyik kamaszlány kendőben sétál, a másik pedig nyugati divatot követő topban, farmerben. Csak aki egyszer már a szokás mellett dönt, az mellett ki kell tartania. A nők egyébként a hagyományt követve is nagyon csinosak. Mert a kendők, sálak, övek a párizsi divat színeivel és anyagaival rendkívül dekoratívak. Az ízléses öltözködés alapja úgyis a belső harmónia.

    A Próféta konyhája

    A török éttermek sora nyílik szerte a világon, mert több specialitásuk van, ami nagyon finom. Ramadam idején is ott sorakoznak este az éttermek kirakataiban az erre az alkalomra készült finomságok. De a süteményiek közös jellemzője, hogy nagyon színesek, nagyon szépek, de nagyon édesek. A baklava például dióval, mézzel töltött rétestészta, de veszedelmesen édes a mi ízlésünkhöz képest.

    A Koránban az áll, hogy áldottabb családban, társaságban enni. És ülve. A fekve és állva, séta közben elfogyasztott étel viszont nem javasolt. A törökök imádnak például piknikezni. Van négy tengerük is (a Fekete, az Égei, Márvány és a Földközi ), de alig láttam őket az európai módi szerint strandolni. Piknikeznek, kimegy az egész család, és együtt készítik el az ételt, eltöltenek ott egy egész napot. Minden vidéknek megvan a jellegzetes terménye, s ennek akkora kultusza van, hogy még a szobrokon is megjelenik. Más a kínálat az egyes vidékeiken. A piacokon az derül ki, hogy önellátók, minden vidék megtermeli, amire a konyhájának szüksége van. Finom és színpompás a kínálatuk: szőlő, datolya, dinnye, pisztácia, dió, olajbogyó, füge, gránátalma. Meglepő módon nem olcsóbbak mint nálunk. Ezekről az árusok sokat tudnak mesélni, mert pozitív hatásukat még a Hadiszban, Mohamed cselekedeteinek és felfogásának ismertetésében is szerepelnek. Ott sorakozik minden boltban egy méz-arzenál, az olajak és persze a fűszerek. Ezt mindig ajánlják is kóstolásra.

    Kali honepszi!  Váljék egészségére!

    Még egy omlettet is legalább kaporral készítenek el. Nagyon egészségesen étkeznek: túrót, sajtot mindig találsz náluk: a feta puha sózott juhsajt, a kaszeri ugyanez csípősen, és nagyon szeretik a manurit, ami tejszínes túró szerintem. Sok halat esznek. Az éttermeikben olyan különlegességgel is találkozni, mint a glossza vagyis a nyelvhal. A konyhájuk nagyon változatos és finom. Sok helyen ott készül a tészta alap. A giroszt, a lángostésztába tekert sült hús fogalommá lett. És biztosan mindenki látott már a török étterem utcafrontján ínycsiklandó és csábító húsoszlopot forogni, amiről leszelik a falatokat. Nos így készül a szuvlaki, a nyárson sült borjú.  A sztifadonak nevezik a párolt változatot, a báránypörkölt az egyik kedvenc, ünnepi fogásuk. Másik változata az ezpaidakia, ilyenkor faszénparázson sülve készül el.  A göngyölt húsok ezernyi variációjával találkozhatunk. Pesten már elég sok autentikus török étterem van, érdemes kipróbálni!

    Disznóhúst persze nem esznek. Tiltott az alkohol is, de Ibrahim óta tudjuk, hogy léteznek kompromisszumra hajlamos muszlimok is, főleg a Nyugaton élők között. Népszerű a cai, a tea és természetesen a kafesz, a kávé. Ezt szolgálják fel a „Vizipőipa-szalonjaikban” is. A török-magyar barátság avagy Türk-Macar Dostlugu jegyében azért elárulom, hogy Törökországban az Effes sör a legfinomabb. A Raki pedig (a mediterráneumban az ouzo, pernod, arak, rakiyya, nevet kapta) ánizs pálinka, ismertetőjele az, hogy a jégtől és a víztől beopálosodik.

    A tilktásról azért álljon itt egy Mohamed adoma. Tanítványai látták, hogy megeszi a madarak húsát, a nyulat, de mindig otthagyja a gyíkot. Megkérdezték tőle, hogy ez ezek szerint  tiltott ételnek számít? „Nem. Csak nem szeretem.”

    Poszo kosztizi? Mennyibe kerül?

    A törököknél, ha kedved tartja, síelhetsz és strandolhatsz egyszerre. Hallgathatsz autentikus keleti zenét és jazzt (lásd Akin Crossing the Bridge című filmjét az isztambuli zenei életről, az itt letelepedett zenészekről).  A végletek és a szélsőségek országa. A Kelet salátástálja. Ha utazol, s van rá költség, mehetsz a levegőben: repülővel (a Türkish Airlines két éve vezeti a légitársaságok rangsorát). Mehetsz földön: vonattal nem érdemes, mert körülbelül a Pápa és Devecser közti nyomvonalat építették meg a német mérnökök sínben, nyilván ez érte meg nekik. Választhatod a buszt, sajátos a menetrendje. Régen a körúton állt úgy meg a villamos Karinthynak Pesten, ahogy neked itt a busz, ha intesz, nem kell a megállókkal bajlódnod, meg fog állni. Így szedi össze az utasokat. Van egy veszélye is: a férfiak és nők láthatólag szeretnek elkülönülten leülni, akár a mecsetben, és akár ott, nagy előszeretettel szabadulnak meg a cipőiktől. A szétpermetezett kölni ott a szolgáltatás része.  A 14 milliós Isztambulban egyébként a taxi olcsó, a villamos pedig a legjobb választás. Kocsit bérelni viszont megfontolandó, már csak azért is, mert a benzinár 500 környékén jár. Az autópálya rendszerüket pedig mi, akik még Győrből se tudunk így eljutni Pécsre a 21. században, csak ámulattal irigyelhetjük. Hajóparkjuk a történelmüket idéző: választhatsz az ókori bárkák (elvégre az Ararát is Törökországban van, Noét prófétaként tisztelik), a római flotta ékességei, a brit kalózok praktikus építményei közül, de dönthetsz a luxusjachtok mellett is. Ez egy különös ország. Itt egy tengerparti hotel medencéjének szélén ha megkérdezed, milyen sziget van ott szemben, amire ki lehetne úszni, lazán ezt felelik:  Az? Semmi különös. Leszbosz. De a tengert tisztelik. Mikor viharjelzést kaptak, egy pillanat alatt közelítette meg a kikötőket a hajóhad. Elvégre Trója is itt található.

     

    Efhariszto ja ola, perasza orea. Köszönök mindent, jól éreztem magam.

    Azt mondják, törökök mindenütt élnek. De náluk is sokan letelepednek. Mert ráuntak a mindent profittal mérő, termékké degradáló gondolkodásra. Vagy mert megértik, miért az óramutató irányával ellentétesen kerülik meg hétszer a követ Mekkában. Látják, hogy bár Atatürk betiltotta még a turbánt, csadort is, mégis ott sorakoznak Sultanhani karavánszeráj melletti téren a híres szultánok szobrai. Megnézhetik az egyéjszakás házakat, törvény létezett ugyanis, hogy amit egy éjjelen felhúztak, azt tilos elbontani. (Igaz továbbépíteni sem lehetett). Láthatnak rengeteg zászlót, ami nem zöld, ami az iszlám színe, hanem piros, s amire csillag és félhold került, a jelek, melyek Konsztantinnak a győzelmet ígérték. És gyakran egy kicsit magasabban van, ha több zászló sorakozik valahol.

    A Topkapi palota csempével, üveggel, porcelánnal díszített háreme a mecseteket idéző zöld-lila-kék és arany színekkel a női sorsok titkának egyik őrzője, míg keleten a kémény mellé helyezett üveg még ma is azt jelzi, eladó lány él a házban. Kultúrák, ha találkoznak. Legjobb példa erre a Dolmabace palota, ahol a szultánok az európai tapasztalataikat átültetve barokkos inkább nyomasztó fényűzést teremtettek. Leginkább a Vatikánt idézőt.

    A török kereskedő nép. A Selyemút mellett élők sok mindent megtanulhattak. Ezért virágzott a turizmus már akkor, mikor Celsus könyvtárát építették, vagy Mária ma is nagy becsben tartott utolsó lakhelyét. (állítólag a magyar hódításkor sem pusztították el a szobrait.) Tömegek jártak itt már akkor is, mikor még nem süllyedt el a palota, ahogy a Bazilika Ciszternát a fordított medúzafejjel nevezni szeretik.

    Az üzlet a vérükben van. Ide jöjjön az, aki alkudozni szeret. Vehet fejfedőt, amit soha nem fog feltenni. Ékszereket, amiket mindig szívesen visel majd. Bőrövet és szőrmét. Ruhát, cipőt minden minőségben és márka szerint. Azért az eredetiséget utólag ne firtassuk, mert csalódás lehet a vége. Törököt soha senki nem ver át. Csak amennyire ő akarja. Hogy sikeresnek érezhessed magad. Mert akkor visszajössz.