Licit, avagy miért figyeljünk az írekre?

Mert az ír egy mesebeli népség.

Szeretik a sört, s ez derék dolog. A Beamish, a Caffrey's  és a Guinness elég jól csengő név – és kellő türelemmel meg lehet barátkozni vele.

Mert Van Morrison, a U2, Bob Geldof a marketing-rockban eredeti tudott maradni, ami nagyon nagy szó. Ráadásul Elvis Costellot a gyönyörű és zseniális zongoristanő Diana Krall választotta párjául. Tudnak ezek az írek valamit.

Mert a tánckultúrájukat úgy tudták a világon ismertté tenni, mint az élet arcait: a tűnődés és öröm, vitalitás és viadal mozgásban elbeszélve.

Másodszor

Mert az ír egy mesélő népség.

Yeats, Oscar Wilde, Bernard Shaw, Beckett úgy mesélt az ír életről, hogy a világ kíváncsi lett rá.

Mert Joyce kultikus figurává lett. Dublin egy Tróját, Karthagot idéző város. Nem a valóságot látjuk meg azonnal, hanem, amit látni szeretnénk. (Pedig a valóság érdekesebb!) Belebotlunk egy olyan szoborba, szökőkútba, amire felirat figyelmeztet, az Ulyssesben szerepe volt! Ha a feliratokra figyelünk, lábbal tapossuk a járdába mélyesztett táblát, ami más vonatkozásokra hívja fel a figyelmünket. Egy épület menekülhet meg a bontástól, ha a szövegben halvány utalás is található rá.

Mert az irodalmuk a jelenben nem a magas irodalom „tekintélyeinek” szimpátiáját szeretné elnyerni. Hétköznapi, közérthető, humoros, a maga ír módján. A népszerű Rita Ann Higgins például saját bevallása szerint azért kezdett verset írni a próza helyett, mert az olvasói túl sok nyelvhelyességi és központozási hibára hívták fel a figyelmét. A líra pedig szabadabban kezeli a szabályokat.

Harmadszor

Mert az ír is egy mesebeli népség.

Kicsi is, szegény is, önérzetes is. (A kivándorlókat és leszármazottakat nézve egy birodalom.) Tanulságos, ami velük történt.

Mert nem foglalkozik az ember addig a testével, amíg baj nem éri, utána viszont csak arra tud gondolni, hogy tudná újra egészségessé tenni. A közösség is akkor kezd nemzetként gondolkodni, mikor csorbulnak a szabadságjogai. Ilyenkor viszont nem figyel sem reformgondolatra, sem bölcseletre, sem hitszónoklatra - a történelem tartja bilincsben a jelenét. „A nacionalizmus elállja Írország elől a világ fényeit” –állapítja meg sommásan  Shaw.