Ugye, önök is furcsa, mikor a színházban elhangzik a diszkrét figyelmeztetés: „Az előadás idejére a mobiltelefonjaikat kikapcsolni szíveskedjenek!” Mert nekünk eszünkbe sem jut, hogy oda bevigyük. Ennél csak az kellemetlenebb, amikor valakinél mégis megszólal a készülék. S ő suttogva, félhangosan még diskurál is rajta egyet egy előadás közben. Moziban sem örül az ember az ilyesminek, egy koncertteremben pedig nincs felemelőbb egy szép zenei motívum közben felcsendülő „mulatós” csengőhangnál…

De ennek már vége! A jammer azon az egyszerű elven működik, hogy elhiteti a készülékekkel, hogy a helyiségben nincs vételi jel. Kárhozat, így kénytelenek elhallgatni egy időre. Sőt, fejlesztés alatt ár a személyes változat, amely ugyanezt egy vonatfülkében is meg tudja majd tenni. Vagy akár egy szállodai szobában. Nem lesz nagyobb egy mobiltelefonnál, akár egy fiókban is elrejthető.

Már fel is merülhet az aktuális kérdés bennünk! Dolgoznak már a továbbfejlesztésén? Mennyi olyan felesleges szózatot kell végighallgatnunk nap, mint nap, amire nem vagyunk kíváncsiak. Tudjuk előre a lényegét. Vagy azt, hogy nem lesz lényege. Egy főnök újabb eszmefuttatásnak álcázott ledorongolását, egy anyós kifogyhatatlan bölcselkedését, egy barát végeláthatatlan, de már ismert viccáradatát.

Nem lehetne ez ellen is valamit kitalálni? Megfizetnénk szívesen! S akkor beköszöntene végre a szép csendes új világ. A remény hal meg utoljára! Ha nem így van, kérem hívjanak!