Schnéberger Ferenc interjú

„A szinti gyökereket a lelkemben hordom”

–       Berlin nem „veszélytelen” hely egy zenésznek.  Európai egyik kulturális centruma, ahol megfordul a világ elitje, legyen az táncos, filmes, vagy muzsikus. Mivel vonzotta ez a város?

–       1981-ben kaptam egy meghívást az akkori Nyugat-Berlinbe. Lenyűgözött a hangulatával. Ma egy valódi multikulturális centrum: fesztiválok, kiállítások és koncertek.  Egy művésznek ideális. Nekem az éves programomban 2-3 „bejáratott” nagy koncert eleve adott: a legfontosabb a Filharmóniában adott, a legkedvesebb pedig a karácsonyi, amit egy templomban rendeznek. Ez tizennégy éve teltházas rendezvény.

–       Az 50. évét ünneplő Zeneakadémiai koncert is szép sikert hozott. Az eddigi legfontosabb zenésztársak kaptak ide meghívást?

–       Pontosan. Akik az utóbbi másfél évtized legfontosabb partnerei léptek fel velem: Arild Andersen bőgő, Paolo Vinaccia ütős hangszerek, David Freedman vibrafon, Dhafer Youssef latin lant, ének, Markus Stockhausen trombita és Dés László szaxofonos. Duókat terveztem, de gyakran vált trióvá és kvartetté az alkalmi formáció. Remek volt.

–       A nagyvárosokban miből áll a koncertprogramja?

–       Ezek szólókoncertek. A régebbi felvételek új formában szólalnak majd meg. Sok dal úgy született, hogy eszembe jut egy dallam, vagy visszaemlékszem a nagymamámtól hallott, soha le nem jegyzett melódiára, amit azon nyomban a házi stúdiómban rögzítek, aztán felhasználom a komponálásban.

–       Amíg Amerikában a négerek, nálunk a cigány zenészek dominálnak a dzsesszben. Mi lehet ennek az oka?

–       Szerintem a roma ember vérében van a szabadság. Nem véletlen, hogy a dzsesszt játszók háromnegyede cigány. Tehetségesek a muzsikusok itt ma is, csak ez egy kicsi ország, „főnek a saját levükben”. Aki szívből zenész, annak utaznia kell, hogy a legjobbakkal játszhasson, mert ezekből az együttzenélésekből lehet a legtöbbet tanulni.

–       A koncert anyaga kottán megtalálható?

–       Gyakran kapok e-mail-eket a német honlapomra, hogy nem találják, de szeretnék megtanulni ezt vagy azt a kompozíciót. A válaszom mindig az: sajnos nem tudom, mert több változata van, mindig másképp játszom el. Legfeljebb, akinek jó a füle, leírhatja a felvételről. Mikor felléptünk Bobby McFerrin-nel Veszprémben még a koncert tervét sem beszéltük meg, mégis remekült megkomponált előadás született. Aki látta az ott készített felvételt DVD-n, igazolhatja.

–       Hány fogalom kell a zenéje leírásához? Ami biztosan felfedezhető, az a dzsessz, a klasszikus zene hatása, a cigány folklór és dominánsan a dél-amerikai technika. Kihagytam valamit?

–       Elfogadom. A roma, szinti gyökereket a lelkemben hordom, a brazil bossa nova poétikus ritmikussága pedig lenyűgözött, aki hallotta valaha, soha nem felejti el. Olyan a gitár az ottani zenében, mint nálunk a hegedű a cigányzenében. Kiváló muzikalitás kell ahhoz, hogy jól szóljon. Mikor ottani zenészekkel játszottam, örültem, hogy nem akarták elhinni, hogy nem vagyok brazil. A klasszikus zene szintén érdekel, most a művészetek Palotájában eljátszottam Rodrigo Concerto de Aranjuez-ét, és felhangozhatott saját kompozícióm, az In Memory for my people, melyet a New York-i ENSZ Palotában rendezett Roma Holokauszt emléknap megnyitóján adhattunk elő az év elején.