"Minden zene jó, ha jól játsszák" Pege Aladár utolsó interjúja Győrben

-        Ötven éve koncertezik. Játszik komolyzenét és dzsesszt is. Hova sorolja önmagát?

-        Nem vagyok dzsesszzenész, soha nem voltam, soha nem leszek. Nagybőgőművész vagyok, aki mindent játszik. Pontosítsunk: csaknem mindent. Ez születési hiba nálam, ha nem így lenne, mindenki mindent tudna játszani.

-        A műfajok hatással vannak egymásra?

-        Az alap a klasszikus műveltség. Anélkül nem történhet semmi. Ha dzsesszt játszom, ez érződik. Az már baj lenne, ha a komolyzenei előadáson is érződne a dzsessz. Ott nagy figyelemmel azt kell játszani, amit leírtak.

-        Lemezei saját kiadásban jelennek meg. Nem bízik a kiadókban?

-        Ők nem bíznak bennem. Rögtön kaszálni akarnak. Pár hetes popzenekarokat népszerűsítenek a rádióban, tévében, klipekkel, világsztároknak kiáltják ki őket, igaz, Nyíregyházánál tovább még egyik sem jutott. A lemezeim fele ajándékba megy, másik felét megveszik a koncerteken. De ha nem, az se baj. Ez nem kritika, ezek a tények.

-        A dzsessz, amit Győrben hallunk majd, mit őriz a műfaj gyökereiből? Egyetért azzal, hogy ez a modern kor népzenéje?

-        Népzene soha nem lesz belőle. A gyökerei a munkadalok és a spirituálék világa, de azóta sokfelé fejlődött. A mai kortárs zene például ugyanaz, mint a free, a szabadzenélés a dzsesszben. Egyszerre is indultak. Bach, Mozart még kiválóan improvizált.

-        Rengeteg helyen lépett fel a világon, mégis a Carnegie Hall-beli koncertjéről nyilatkozik a legpozitívabban. Mi történt ott?

-        Kevés magyar zenész léphetett ott fel. Ráadásul Herbie Hancock zenekarával játszhattam. E koncert után ajándékozta nekem Mingus özvegye a férje féltve őrzött nagybőgőjét.

-        Mikor elégedett egy koncerttel?

-        Minden zene jó, ha jól játsszák, és ezzel örömet okoz.

-        Könnyű önnel zenélni?

-        Ha minden stimmel, akkor igen. De nagyon csúnyán tudok nézni, ha valaki hibázik.

-        Közönség és közönség közt lehet különbség?

-        Nem. Ha jó napom van, jól játszom, és jó a közönség…Akkor mégis van. Szóval, ha jó napom van, szétszedik a házat.

-        Mi az, amiben ötven év távlatából úgy látja, hibázott?

-        Mikor fiatalon játszottam a világban, a koncertek után mindig jöttek gratulálni, és kérdezték, mi a szakmám. Nem értettem. Nagybőgőművész vagyok, válaszoltam ilyenkor. Nálunk más volt a tradíció. Ma, mikor a számlákat ki kell fizetnem, s látom, hogy ők csak azt vállalják, amihez kedvük van, már tudom, hogy nekik volt igazuk. Akik nem ebből élnek, boldogabbak.