A Krétakör - Schilling Árpád interjú

Mikor megérkeztek, az elrendezést át kellett rendezni. Schilling Árpád nem restellt pakolni sem, hogy a nézők úgy üljék körbe a teret, ahogy ők elképzelték. A Krétakör Színház Hamlet ws. előadását megelőzte a híre. A rendezése arra vállalkozik, hogy három színész, Gyabronka József, Nagy Zsolt és Rába Roland úgy játssza el a darabot, hogy leporolja a rárakódott port, és élővé varázsolja a történetet. Ez láthatóan annyira jól sikerült, hogy az előadás után a diákközönség mozdulni sem akart a helyéről.

-       Sok társulat nem is vállalt volna fellépést ilyen körülmények között. Elvégre egy iskola aulája nem a legideálisabb helyszín. A csengő ugyan nem szólalt meg, de pisszegett a portás néni, nyikorgott az ajtó…

-       Szerintem a színház fogalma nagyon egyszerűen definiálható. Kell hozzá egy tér, üljék körbe a nézők. Ez mindenütt megteremthető. Legutóbb Erdélyben egy büfé volt mellettünk, sőt ott csengettek is. A nézők mégis előre hajolva figyeltek. Látni akarták az előadást. Mindenütt más a fogadtatás.

-       A Krétakör 1995-ös megalakulása óta népszerű. Előadási legendásak. Mi viszi bele önöket abba, hogy ilyen előadást is vállaljanak a hagyományos kereteket félretéve?

-       Nekünk nincs állandó épületünk. Fellépéseink mindig alakalomra szóló szerződések. A külföldi fesztiválokra produkciókat hívnak. Vagy témára. Ott vagy egy darabig és amit ott létrehozol. Az a produkció. Színházat kis túlzással mindenhol lehet csinálni. Nekünk ez a foglalkozásunk. Miért várnánk el, hogy valaki buszba szálljon, feljöjjön Pestre, és ott megnézzen minket. Ők is ledolgozzák a napi nyolc-tíz órájukat. Nekünk az a dolgunk, hogy játsszunk. Mikor felnőtteknek adjuk elő a darabot, akkor is iskola a helyszín. Nem is értik, miért. Szokatlan.

-       A fesztiválokon milyen tendenciát lehet érzékelni?

-       Vagy produkciót hívnak, v. legújabban tematikus fesztivált rendeznek. Pécsett is ezt kellene. Hogy látnak minket, innen h látják Jó terek, nem az alkalmazáson van a hangsúly. EU-t. Nálunk minden projekt drága. Nem a helyekhez alkalmazkodnak, hanem vagyonokért átalakítják.  Minket hívnak, mihozzánk alig jönnek. Bezárkózás.

-       A színészek gátlásait is fel kellett oldani. Az előadás utáni beszélgetésen szóba is került, hogy más úgy játszani, hogy élő kapcsolat van a nézőkkel. Hiszen itt egy késést, egy köhögő rohamot nyugodtan le lehet reagálniuk, amiről hagyományos előadás esetén tudomást sem vesznek.

-       Másként játszanak. Szabadon hagytunk néhány részt, ahol nekik kell rögtönözniük. Először még nehezebben ment. Shakespeare szövegei mellett bonyolult fogalmazásokba kezdtek. Meg kellett tanulniuk világosan fogalmazni.

-       Sok diák is, akit bevontak az előadásba, másnap már tudta, hogy kellett volna reagálnia. Megértették, milyen nehéz adott pillanatban rögtönözni jó megoldást.

-       Az interaktivitás fontos része az előadásnak. Két órán át kell három színésznek lekötnie a nézőket. Be kell vonniuk őket a játékba. A néző is aktív szereplő. Kimehet, ha megunta. Persze úgy kell játszanunk, hogy ez ne következzen be. Szentendrén jártunk legutóbb, ahol olyan helyeken is tomboltak a diákok, ahol nem volt indokolt. Ilyenkor meg kell keresnünk az okát. Lehet, hogy pont a suli bikájának adtak oda egy szöveget felolvasni…Ha nem sikerül keressük az okát.

-       Nádasdy Ádám fordítása ebben jó „szövetségese” a dramaturgnak és a rendezőnek, hiszen leporolja a darabot. Modern nyelvezete közérthetőbbé teszi, nem unalmas kötelező olvasmány.

-       A fordítás azért érdekes, mert az angoloknak azzal a több száz éves angollal kell küzdeniük. Ami nekik ugyanolyan unalmas és avitt, mint nekünk a Bánk bán. De próbálná csak valaki a Bánt bánt modernizálni. Ők hátrányos helyzetben vannak.

-       Parti Nagy Lajos a Tartuffe fordítása helyett átírta a darabot, lehagyta a végét. Ráadásul úgy izgalmasabb, hiszen a didaktikus befejezés helyett izgalmasabb lett a szöveg. Persze a hagyományos kánon itt is mást diktál.

-       Franciaországban mi Petri György magyarításában játszottuk. Le kellett fordítani aztán franciára. Tetszett nekik. Igaz, hogy az már nem ugyanaz a darab volt. Persze azért legyünk igazságosak. Arany fordításának néhány részlete zseniális. Lehet, hogy nem szó szerinti fordítás, de telitalálat. Amit szerethetünk.

-       A két óra dinamizmusát a változatosság teremtette meg. A vendégszövegekre nagyon kellett figyelni, hogy észre vegye a közönség.  A zenei ötletek és a mozgás koreografálása is meglepő volt.

-       Shakespeare színházában egy-egy előadást tánccal fejeztek be. Ez volt a természetes, hogy utána mulatság következett. A zenék a raptől a kórusig a közönség ízléséhez közelebb állók, de funkciójuk a tagolás, a szövegeik pedig jól illettek az alaptémához.

-       2007 februárjában a Krétakör Franciaországban az MC 93 Bobigny színpadán lépett fel a Hamlettel. Színpadra állította vendégrendezőjeként a párizsi Színművészeti Főiskola III. éves színészosztályával. Külföldön hogy fogadták ezt a meglehetősen intenzív és impulzív Hamlet-változatot?

-       Ugyanígy. Mi színházat akarunk csinálni. Az a fontos, hogy reagáljanak a nézők.

-       A hagyományos doboz-színház a maga számára nem elfogadható?

-       Ez a birodalmi hagyomány. Fent játszunk mi, lent ül a disztingvált és passzív közönség. Engem másfajta színház érdekel.
válságban lehet a legideálisabban színházat csinálni,

-       Válságban? Európa ma tele van izgalmas és megválaszolatlan kérdésekkel. Mikor Párizsban játszottuk a Hazánk, hazánkat, ami 1989 és 2001 alcímet viselte, mi azt hittük egy önkritikus humoros alakítást mutatunk, egy tükröt. Ők azt mondták bátrak vagyunk, hogy ilyen kritikusan és tragikusan merjük nézni magunkra. Átalakítottuk az előadást. Hogy a hatása az legyen, aminek szántuk.

-       Létezhet ma egy Kaposvár szerű kezdeményezés?

-       Nem. Az egy sajátos helyzet volt. Mindenki egyetértett abban, ami nem jó. Az ellen lehetett beszélni. Színház pedagógiai kemény munkával győzték meg a nézőket, hiszen sokan nem értették, mások nem értettek vele egyet, hogy fogadják el. A kibeszélés, üzengetés még működött. Ma ez polarizáltabb. A kísérletezések néha nehezen behatárolhatóak. Ki hova sorolná például Halász Péter, vagy a Stúdió K. munkásságát?

-       A vidéki színházak népszínházas elméletével mit lehet kezdeni?

-       Mások a szempontok. Nekem izgalmasabb lenne, ha a helyi történésekre reagálnának.

-       Láttam már olyan diákelőadást, ami küzdelemmé fajult a játszók és a nézők közt.  Most a Hamletet nézve viszont az az érzésem, hogy egy jó előadás esetén nem merülnek fel ilyen problémák. Még napokkal az előadás után is a hatása alatt álltak a diákok.