Érdi Tamás három koncertje a Tavaszi Fesztiválon

Hiroko Sasaki japán zongoramûvésszel játszik együtt Érdi Tamás ma este fél nyolctól az Olasz Intézetben. A kétzongorás programban Mozart és Bartók mûvei szerepelnek majd.

Akkor is játszani fogom ezt a programot, ha már nem lesz évforduló - nyilatkozta nemérgiben Érdi Tamás. Egyszerûségük, természetességük, gyermeki tisztaságuk s legfõképp egyetemességük kapcsolja össze õket, s hiába a majd kétszáz év, õk azok, akiket bárki megérthet a világ bármely pontján, érdemes dolgozni ezekért a együttérzõ pillanatokért - hallhattuk a huszonéves fiatalembertõl, - a csöndért, amikor megszületik a csoda, s amikor úgy érzi az ember, hogy sikerült feltámasztani a zeneszerzõket halott hangjegyeikbõl.

A programból nemrégiben a gyõri közönség kapott ízletõt, a hangversenyt Érdi Tamás legsikeresebb koncertjei között tartja számon. Az Olasz Intézetben tartott koncert után pedig április elsején Szegedre látogat a zongoramûvész.


Érdi Tamás fiatal kora ellenére nagyon elfoglalt, számos rangos hazai és külföldi meghívással dicsekedhet. 2006-ban. Jövõre pl. Londonban kétzongorás Mozart zongoraversenyt játszik Vásáry Tamással, s ez annál inkább nagy örömmel tölti el, mert most jelenik meg harmadik kiadásban Mozart zenekari lemeze (2.kiadás Torontó) ezúttal a Hungaroton gondozásában, amit tiznekilnec éves korában rögzítettek ugyancsak Vásáry vezényletével és a Weiner Szasz Kamaraszimfonikusok közremûködésével.

Májusban Chopin egyik legszebb zongoraversenyét játssza Pál Tamás vezényletével Szombathelyen, a hónap végén pedig Debrecen városában mutatkozik be. Júliusban Németországban Mozart zongoraversenyt ad, Lengyelországban három koncerten találkozhat vele a közönség.

Népszava
2006. március 28.

Érdi Tamás zongoraművész „vendégei” a
Richter Teremben

Mozart és Bartók


Zenei érdeklődésére korán felfigyeltek. Elobb zongorázott, mint beszélt. Korábban játszotta le a Marsaillest különbözo hangnemekben, mint mielott megszólalt volna. Nyolcévesen koncertezik a Vigadóban, 15 évesen Moszkvában a nemzetközi zongoraversenyen elso helyezést ért el. 17 évesen a Tavaszi Fesztiválon Vásáry Tamással vezényletével Mozart zongoraversenyt játszik, a koncert után Mozart CD-t rögzítenek.

- Születése óta világtalan. Hogyan fedezték fel zene iránti fogékonyságát?

- Mindenben kerestem a zenét, a mosógép, a centrifuga hangjában ugyanúgy, mint a villamos csilingelésében és a repülogép hangjában, vagy a tenger mormolásában. Aztán rátaláltam dédapám zongorájára vörösberényi nyaralónkban, s azóta úgy érzem, felfedeztem azt a csodát, ami nélkül ma már élni sem tudnék.

- A hangszer választásának mi a históriája?

- A hallásomra hagyatkoztam. Emlékszem, a nyenyerétol és a trombitától kifejezetten féltem. A zongora azért vált kizárólagos hangszeremmé, mert a hegedut már kiskoromban sem szerettem. Szerintem a zongora más hangszerhez nem hasonlítható. Kapcsolatunk 3 éves koromban kezdodött, mikor leültem dédnagyapám öreg zongorájához. A sorsom meg is pecsételodött örökre.

- Kire emlékszik vissza a tanárai közül?

- Budapesten eloször egy zeneakadémista lány, Kocsis Andrea tanított, aztán Németh Tamás vak zongoramuvész következett, aki a braille kottákkal is megismertetett. Kocsis Zoltán indított el aztán a zenei pályán, amikor Becht Erikához irányított hat évesen a Járdányi Pál Zeneiskolába. O Kollár Zsuzsával együtt segíti megfejteni számomra a láthatatlan kottafejeket.

- Emlékszik az elso fellépésre?

- A bemutatkozás egy vizsgával kezdodött, egy Bach darabot kellett eljátszanom. Sokan ültek a teremben, amikor váratlanul abbahagytam a darabot és a kezemet felemeltem a levegobe. Erika kétségbeesetten odarohant hozzám, döbbenten kérdezte, mi történt, miért nem tudom folytatni? Csodálkozva fordultam feléje: „Nem hallod a repülot? Bachot repülovel lehetetlen együtt játszani!” Mikor csönd lett, folytattam. Azóta persze megtanultam, hogy minden körülmények között folytatni kell a koncertet. Abonyban egyszer Chopin g-moll balladájával kellett legyoznöm a harangszót, ami a koncertterem toszomszédságában megszólalt. Szerencsére azonos hangnemben voltak.

- A koncerteken a siker érezheto. A kulisszák mögé viszont nem láthatunk. Hogyan tanulja meg a repertoárt?

- Semmi esetre sem utánzással. A darabokat meghallgatni is csak különbözo eloadókkal szoktam, nehogy ösztönösen is utánozzam oket. Tanáraim elmesélik, mi van a kottában, jelekrol, ívekrol, hangcsoportokról, dinamikáról, hangközökrol beszélnek, felépítik a darab struktúráját, néha a könnyebb daraboknál azt is megkérdezik, hogyan folytatnám…. Ilyenkor remekül szórakozunk. ’Leképezésnek’ neveztük el ezt a módszert. Szeretek új anyagokat tanulni, olyan izgalmas, mint egy rejtvényfejtés. Szerencsére elég hamar sikerül memorizálnom a darabokat, és amit egyszer megtanulok, azt nem felejtem el.

- A tanulmányokat a sikerek ellenére miért külföldön folytatta?

- A Budapesti Zeneakadémiára nem vettek fel. Elutasítottak túlkorosságra hivatkozva, még felvételizni sem engedtek. A Bécsi Zeneakadémiára azonban azonnal felvesznek, Joó Imola tanítványa lehettem, majd karmestereim ajánlásra a Torontói Királyi Zeneakadémia ösztöndíjas növendékeként folytattam tanulmányaimat a világhíru Leon Fleishernél.

- Gondolom közben a koncertezés rutinja is megszületett. Egy fellépés mennyire muhelymunka?

- Kifejezetten csapatmunka. Az egyik elso külföldi zenekari fellépésem Reykjavikban volt, az Izlandi Szimfonikusokkal, Rico Saccani vezényletével. Sose felejtem el, amikor a koncert végén a fülembe súgták, hogy állva tapsol a közönség. Addig ilyenrol nem is hallottam. Az o ajánlására nyertem felvételt a torontói Királyi Zeneakadémia muvészképzojébe, ahol csodálatos négy évet töltöttem. Közben ott is megjelentek Mozart lemezeim, és sokat koncerteztem Amerikában és Kanadában.

- Könnyu együtt játszani ilyen híres zenekarokkal?

- Különleges élmény a zenekari muzsikálás, egyben óriási felelosség is. Izgalmas érezni, hogy a kezemben van a mu, a sok muzsikus, sot, bizonyos értelemben még a karmester is kénytelen utánam jönni. Szerencsére még az sem jelentett problémát, amikor csak egy próbára volt lehetoségünk Torontóban. Éreztem persze Barry Wordsworth karmester kezdeti szorongását, de azt is, mikor ez feloldódott. A Torontói Szimfonikusokkal fantasztikus a közös játék.

- Úgy érzem, mintha kicsit társként tekint a hangszerre. Jóban vannak?

- „Elhasználtam” már néhány zongorát, a szó szoros értelemben szétgyakoroltam oket, de újra ezt a hangszert választanám. Egy-egy koncert elott az a legizgalmasabb pillanat, míg kiderül, vajon milyen hangszer vár rám, jóban leszünk-e, mert ez bizony erosen befolyásolja a koncert hangulatát. Bár egyetértek Richter véleményével is, aki azt mondta, nincs rossz zongora, csak rossz zongorista.

- Márciusban fontos koncertek következnek. Bátran vállal új kihívásokat?

- Életem egyik legnagyobb öröme volt, amikor a Muvészetek Palotájában két vastaps közben gratulált Zimányi Zsófia, s egyben meghívott a Tavaszi Fesztiválra, ahol volt torontói zeneakadémista társammal, Hiroko Sasakival együtt kétzongorás Mozart -Bartók koncertet adunk majd.

- A musort milyen szempontok alapján állítja össze?

Miért pont Bartók és Mozart? Nemcsak az évforduló miatt. Ezt a két zsenit évszázadok választják el egymástól. Számomra összekapcsolja oket a tisztaság, az egyszeruség és az a gyermeki oszinteség, ahogy megszólalnak mindenki számára érthetoen. A napokban határoztam el, hogy átszerkesztem a musort, nem Bartók és Mozart részre osztom fel a koncertet, ahogy meghirdettük, hanem vegyesen játszom a muveket. A közönség is érezni fogja, hogy igazam van. Mikor Veszprémben Bartókot játszottam nemrég József Attila versei között, az volt az érzésem, hogy ott is tanúi lehettünk nagy egyéniségek találkozásának. József Attila kimondja azt szavakkal, amit Bartók a zenéjével közvetít. A mondandó közös, és örökérvényu: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad”

- Gyorben milyen koncertezni? Barátságos az itteni hangszer?

- Nem eloször koncertezem önöknél, boldogan fogadtam el a meghívást, mert szeretem a város közönségét, és az ottani zongora is remek. Már többször kipróbálhattam. Ismerjük egymást.