A Hárfa népe, avagy az írek titkai

Mottó: Van a Guiness sörgyár tetején egy bár. Körpanorámás kilátó. Gravitáció a neve. Szellemes elnevezés. Ironikus. Felírták az üvegre a négy égtáj felé a látnivalókat. De onnan Dublinból szinte semmi nem látható. Ami lényeges.

Szobrok, sorsok, hősök

Újraolvasom az Ulyssest, most érdekesebb. Egy újabb könyv, amivel jókor kell összetalálkozni. Baktatva Dublinban ismerősek a helyszínek, a Google térképén be tudnám rajzolni az útvonalakat, a boltokat és a templomokat, a parkokat. Meg a szobrokat is. Mutasd meg, kinek állítasz emléket, s hogy ki vagy, megmondom. Csoda egy népség. Sétálsz a Grafton Streeten, lefényképezed Molly Malone szobrát, akinek kocsiját rendesen teledobálják szeméttel reggelre az arra járók. Brecht nem mert a magát és portékáját áruló nőről ilyen nyiltan mesélni. Pedig ez Kurázsi mama igaz története. Fura egy népség ők. Arthur Wellesley az egyik leghíresebb közülük. A világon mindenki ismeri. Csakhogy a könyvek úgy emlegetik, hogy Wellington hercege. Waterloo győztes hadvezére. (több herceget is neveztek így, akit ez a cím megilletett). Mikor gúnyolták ír származása miatt, azt válaszolta, nem mindenki lesz disznó, aki istállóban születik. Ez azért nem annyira elegáns, szó se róla. Áll egy szobor a dublini vár parkjában. Fiatal nőt ábrázol. Miért állíthattak szobrot egy tényfeltáró újságírónak ilyen illusztris helyen? Veronica Guerin harcba szállt a fiatalokat kábítószerfüggővé tevő gengszterekkel, és megölték. A történetét Lapzárta című film meséli el. A tiszteletet az íreknél sem lehet pénzzel és hatalmi szóval vásárolni. Szeretni való egy népség, mondom én. Az O'Connell street végén állítottak egy emlékművet Charles Parnell emlékére. A nemzeti egység és függetlenség megtestesítője lehetett volna. De csábult és ezért csábított. Cherchez la femme! Bár praktikusabb, ha nem egy párttársa feleségégét csábítja el.Nem véletlenül elmélkedik Conmee atya az Ulyssesben a bujaság zsarnoki erejéről, melyre mégis szüksége van az embereknek. Ez a félrelépés derékba törte Parnell karrierjét. Szobra azonban ott áll a nagyság és gyarlóság mementójaként. Az előbbi kevesek sajátja, utóbbi mindenkié.

„A szív vágyának földje” (Yeats)

Sok ír hagyta el a szigetet üldöztetések miatt, még többeket az éhinség vitt el Amerikába a századelőn. (40 millióan vallják magukat ott ír származásúnak). Kemény élet várt rájuk, de az ír nem ijedős fajta. A régi fotókon láthatóak a gyárkapura szögelt táblán a betűk: NINA (No Irish Need Aply) Írek ne jelentkezzenek. Szóval egy biztos: a Keep smiling nem az ő "találmányuk”. A felülmúlhatatlan filmcímfélrefordító mutatványok egyik gyöngyszeme a Cohen klasszikust plagizáló Nem írnek való vidék, aminek az eredetije mást sejtet: Kill the Irishman! De egy írnek a hazafiság soha nem a mindenki másnál különbek vagyunk elvén alapul. Az öntudatukról nem a kisebbrendűségi érzéstől motivált hangoskodással beszélnek. A titok nyitja a kelta kultúra. Ősibb az európai nagy nemzetek hagyományainál. Mitológiájukat druidák, bárdok uralják, a nemzeti címerükbe és a pénzükre is felkerült hárfát is tündérek adták nekik. Az írek az ő örököseik. Itt előbb épültek monumentális kősír építmények, mint az Egyiptomban a piramisok. Ezeket a téli napfordulón ugyanúgy elárasztja a fény. Őrzik szertartásaik Stonehenge-nél régebbi kőépítményeit, a tornyaikat és erődítményeiket, megmutatják csodálatos ékszereiket. (Az Archeológiai Múzeumot nem szabad kihagyni.) A normannok is csak megerősítették és tökéletesítették, amit ott találtak. Letelepedésük központjában, Waterfordban lehet ezt a legjobban megérteni. De Dublin is a kelták városépítészeti terveit őrzi. Ennek mértani közepén áll a Spire of Dublin, a Tű, a 121 méteres acéltorony.

Öntudat, hit, szerencse

Jöttek még hódítók. Szigetükre a rómaiak sosem tették be a lábukat. A keresztény térítők viszont elmenni nem akartak. Az írek a végítélet napjáig megőrzik hitüket mondta egy angyal állítólag Szent Patricknak, aki erre elűzte a kígyókat, és letépett egy háromlevelű lóherét, a szentháromság illusztrációjaként. A róla elnevezett kereszt az ősi és keresztény kultúra ötvözete: a tökéletesség pogány körét és kereszt motívumát egyesíti. A legjobb dolgok mindig egyszerűek. A Kilkenny mellett található Jerpoint Abbey (ahol a mártíromsághoz és szenvedéshez szoktatott európai meglepve lát mosolygó szerzeteseket a kőfaragványokon), vagy a Wordsworth-t szép sorok megírására ihlető Tinterni apátság is ezt a hangulatot őrzi. Legkultikusabb helye pedig a méltóságteljesen táj fölé tornyosuló Rock of Cashel. Amit Cromwell pusztítása elnéptelenített, de varázsa nem tört meg. Az ír ember szerint a jó dolgok csak azokat illetik meg, akik hajlandók várni. Az írekről mindenki közhelyeket sorol azonnal: Zöld sziget… az EU nyertesei.... Flatley...Guinnessben sült marha (de ki az a marha, aki Guinessben bármit sütni kezd?)…Irish breakfast... Valójában alig tudunk valamit. De nem segítenek a világnak, keveset beszélnek magukról. Nem sorolják fel, hogy miben kiválóak, kit és mit adtak a világnak, amiért tisztelni illik őket. Hogy fordulhat ez elő ott, ahol Blarney várában ott a Kő. Bárki elmehet, Cork belvárosától mindössze tízpercnyi autóútra a vár mellvédjén található, ami a legendája szerint meggyőzővé és ékesszólóvá tesz mindenkit. Csak hanyatt fekve meg kell csókolni. Állítólag egy megmentett öregasszony ajándéka volt ez Munster királyának, aki ezért tudott annyi diplomatikusan kitérő választ adni Erzsébet királynőnek. (Bár az angoloknál a blarney szó hízelgést jelent). És hogy fordulhat elő ott, ahol az egy főre jutó irodalmi Nobel-díjasok aránya legmagasabb a világon. Miért nem futja akkor még egy tisztességes országarculat-fényezésre sem? Égig nyúló gizgazok, sehol egy spindoktor?

Vigyél minket a kísértésbe!

Az írek megértésének egyik lehetősége: ha Bloom módján baktatunk egyet a városban. A Ha'penny Bridge felé sétálva például a Liffey street Loweren, a 9-es számnál egy érdekes pubra lelhetünk. Nem azért, mert a város legkényelmesebbjeként hirdeti magát, nem is azért, mert aki eltalálja az aktuális rigby- vagy focimeccs eredményét, az ingyen kap egy pint (0,596l) sört - bár ez sem hangzik rosszul Hanem a kirakata miatt. Szórakozz az írek kiválóságaival - olvasható a szlogen. Ne feledjük, Bloom is reklámügynök volt. Az Ulysses bővelkedik reklámversikékben és képmontázsokban. A Lotts ablakában karikatúrák sora: Bono, Best, Joyce. Mindenkit azért nem ismertem fel. Volt viszont, akit pedig hiányoltam. A derék Jonathant például. Liliput kitalálója Londonból visszatérve a Szent Patrick székesegyház főespereseként szolgált, de az ide is utána szökött két angol ifjú hölgy Stella és Vanessa lelki nyugalmát is őrizte.
Tudnak ők élni. George Best 1966-ban a világ legjobb játékosa volt. Tízezrek kántálták kedvéért a rigmust Manchesterben: East and West, George is Best! Ám mikor figyelmeztették, hogy nem lesz jó vége, vagy túl hamar vége lesz, ha két végén égeti a gyertyát, azt találta mondani: attól függ, kinek mekkora a gyertyája. Nem állt ellen a kísértésnek, mert rájött, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók neki, nem kísértik. Meg is halt. 59 évesen. Ő egyébként észak ír volt, ott született. Mintha nálunk a labancok egy nyugati megyét Ausztriához csatolták volna. A hűség tartománya. Ki legtöbbet örökölt. Annak van a legjobb kedve. Ott van a múlt elfeledve?Minden népnek a maga keresztje.

Vigyél minket a söntésbe: Pub-kultúra

Van az Ulyssesben egy legendás rejtvény: átkelhetsz-e úgy Dublinon, hogy nem mész el egy kocsma előtt sem? Csak egy navigációs szoftver oldotta meg a rejtélyt: igen. A kérdés inkább az, hogy érdemes-e. Apropó pub. Ennek a mi kocsmáinkhoz a világon semmi köze! Angliában mondták nekem, hogy igazi pubokat az ír fővárosban lehet látni. Nálunk a férfiak csak kocsmába és meccsre mehetnek együtt, a nők viszont színházba, koncertre, utazhatnak anélkül, hogy a meleg időjárás szóba kerülne. Írországban mindenki betér egy italra meg zenét hallgatni munka után. Hozzátartozik a lazuláshoz. Igazi nyilvánosház (public house), állítólag innen is ered a neve.A pubot messziről felismerheted egyedien tervezett, színes faportáljáról és a fölötte pompázó virágzuhatagról. A belsőépítészeti megoldásai pedig inkább a kávéházakat idézik. Ha a tulaj szereti az irodalmat, akkor laza könyvtárba lépsz be, polcok sorakoznak, lapok a helyben olvasgatáshoz. Máshol a régi vitorláshajó legénységi szalonjához hasonlít, csak nem veri be az ember a plafonba a fejét. Máshol órák, hangszerek a díszlet részei. És persze plakátok (kedvencem a Guinness for Music, a bőgőjét épp vonójával szétfűrészelő muzsikus), fotók. A bejárat mellett pedig mindig ott a kis színpad, ahol zenészek váltják egymást kétóránként. Utcazenészek, egyetemisták, akik megkereshetik így a zsebpénzüket. A sörüket a koncert végén ők fizetik. És remekül zenélnek.

A Kells titka

Az írek megértésének másik lehetősége: ebédeljünk meg a Church Barban (ez az északi városrészben található, az O’Conellről nyílik a felkelésük emlékeként kultikusan tisztelt Posta után.) Igazi építészeti kuriózum, mert a belsőépítészek meghagytak egy templomot orgonástul, karzatostul, és átalakították étteremmé. A flecken kiváló. Utána baktassunk a Dedalus-módszerrel a Liffey felé, az ősz nem suhan nesztelen, de ha figyelmesen szemlélődünk, járdába süllyesztett márványlapokra lehetünk figyelmesek. Az egyik viking emlékekre, a másik az Ulysses helyszínére emlékeztet. A téma a lábunk alatt hever. Ez ügyes. Teremts mítoszokat, azt könnyen megjegyzi mindenki. Tedd kíváncsivá vendégeidet!
Ha tengerről van szó, mutasd meg az Óriások ösvényét, a Moher sziklákat. Az öblöt Kinsale előtt, ahol a Lusitania elsüllyedt. A Cobh kikötőjét, ahonnan a Titanic elindult. Galwayt, ahol Kolumbusz járt a nagy útja előtt. Ha történelemről, akkor irány aaaaaz Erzsébet alapította Trinity College, ott is a Régi Könyvtár hosszú termében a Bokk of Kells. Alternatívaként Dublinia, a Viking emlékek kiállítása (a Christ Church mellékhajójában, vedd Madame Madame Tussaud-ra a figurát, az már bevált), vagy a Szent Patrick Székesegyházban állíts ki egy középen lyukas ajtót. (a veszekedő családok kényszerű békekötésének emlékeként). Ha a gourmet a vendéged, már nehezebb a dolgod, viszont az italokban királyi a kínálat! Vidd el Guiness Gyárába, ahol megnézheti, hogy készítik a sörkülönlegességüket, s megmutathatod, Jammeson whiskeylepárlóját. Csoda, hogy nem kell biztatni őket a vidámságra? Ülj be egy meccsre, nézz meg egy koncertet, könyökölj be egy pubba beszélgetni, és egyből érteni fogod.

JoyceWays

Az írek az Unio legfiatalabb átlagéletkorú népe. Imádnak élni. A JoyceWays nem csak mobilra tölthető program. Ez jelképesen egy sajátos út a boldogsághoz. Amiben a zenének meghatározó a szerepe. Az egyetlen nép, akiknek hangszer van a címerében. A hárfa. Meg a Ryanair gépein és a Guiness termékein. Ez is a mitológia része. Kelta gyökerű.
Mindenki meg van róla győződve, hogy ő tudja, mi az ír népzene. Jobb óvatosnak lenni! Ez a muzsika nem igazán autentikus. A hangszerelés karakteressége az, amit azonnal felismerünk. Magába olvaszt mindent, ami megtetszik neki, és eljátssza úgy, mint más senki. Feltalálták a worldmusic-ot jó száz évvel ezelőtt. Kohéziója a stílusoknak. Ráadásul a dalaik sem igazán népdalok, (Molly Malone nótájának is ismert a szerzője). Nem véletlen, hogy Bruce Springsteen itt adta életében talán legjobb koncertjét a dublini O2-ben 2006-ban. Ír sessionzenészekkel áthangszerelték a számait, Az ír zene karakteres hangszerein szóltak a dalok gitár-bendzsó (a country is innen eredhet, a kivándorlók vitték magukkal), hegedű- fúvósok, harmonika és gitár, dob-bőgő felállásban. Ez a hangzás ismerős mindenkinek. A kocsmákban is így játszanak, csak trió vagy duó formációban.
Az ír zene igazi különlegessége a szöveg! Nyersen beszélnek az életről. Kicsit szarkasztikusan, nagyon ironikusan. Ahogy Dedalus és Bloom látja a világot. A Whiskey in the Jar megannyi feldolgozása jól tükrözi ezt. Ebből a műhelyből nőtte ki magát 60-as években a gitárvirtuóza Rory Gallagher (Dublin belvárosában egy galéria viseli a nevét). Innen jött Bob Geldof, mert a Live Aid kitalálója. Mert saz írek tudják, mi a nyomor és kisemmizettség. Meg persze a U2. Jó utcazenészt viszont nem nagyon hallottam, vagy csak rossz felé sétáltam? Bloom útját a járatlanért el ne hagyd.

Vízizene

Láttam egy szellemes fotósorozatot nemrég. Hogy nézett ki Sanghaj 20 éve és ma. Mellette ugyanez Budapestről… Ahogyan Liverpool a koszos, rozsdás, halálra ítélt dokkjaiból a mérnöki leleményesség lüktető, izgalmas városközpontot teremtett konferencia-helyszínekkel, Beatles Múzeummal, Tate Galériával (kedvenc Magritte plakátomat ennek köszönhetem). Dublin egy nem vészes hajóútnyira van Liverpooltól, és remek példáját látni annak, milyen az, mikor a jövőbe tekintve terveznek várost. A funkciótlanná vált kikötői ipari negyedben épült meg a Grand Canal Square Theatre, az Aviva Aréna. De a belvárosban is találunk jó példát. Santiago Calatrava tervezet a James Joyce hidat, majd az újabb felkéréskor a asztalán összetalálkozott egy folyó, a Liffey, és a nemzeti címerben is szereplő ereklye, a hárfa. Aki elsétál az Custom House előtti rakparton indulva kelet felé, megpillanthatja a "Hárfahidat". A keresztségben Beckett nevét kapta (térképen is így szerepel). Számomra ez a büszke és impozáns építmény az ír szellemiséget jelképezi. Azt a bölcsességet, amit egy étterem kirakatában olvastam először. Gyorsan átfutottam szokás szerint. De nem dalszöveg volt. Rájöttem, hogy minden sora nagyon fontos. Mert a boldogsághoz bölcsesség és tehetség kell. Esetleg egy pohár ital. És ki ne szeretne olyan boldogan és lazán élni mint az írek?

Szakits időt a munkára, ez a siker ára.
Szakits időt a gondolkodásra, ez az erő forrása.
Szakits időt a játékra, ez a fiatalság titka.
Szakits időt az olvasásra, ez a bölcsesség alapja.
Szakits időt a kedvességre, ez a boldogság kapuja.
Szakits időt az álmodozásra, ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakits időt a szerelemre, ez az igazi öröm az életben.
Szakits időt a vidámságra, ez a lélek zenéje.