A Győri Nemzeti Színházban február 14-én lesz Henrik Ibsen – Arthur Miller: Dr. Stockmann…(A nép ellensége) című darabjának, a premierje. Ács János rendezővel a próbák közben beszélgetett Iván Csaba

­Úgy tartják, hogy Ibsen művét Arthur Miller azért dolgozta át, hogy a „McCarthyizmus” ellen felemelje szavát. A hidegháborúnak vége. A darab mégis színen maradt és játsszák világszerte. Mi lehet ennek az oka? 

Miller ekkor és ezért írta a Salemi boszorkányokat is. McCarthy akkoriban az egész Hollywoodot, a balettosokat és a színészeket, a filmipart, rendezőket és operatőröket gyanúsított azzal, hogy kommunista szimpatizánsok. Ez az üldözés három éven átzajlott. A szenátor, mint akkor az egész világ, pszichopata volt. Húsz év múlva ezért játszódott le az a furcsa ceremónia az Oscar-díjak átadásakor, hogy mikor Elia Kazan életműdíjat kapott, felálltak az emberek, de tűntetően nem tapsolt senki. A művészvilág nem bocsátotta meg egykori tanítómesterének, hogy együttműködött a bizottsággal. 

A darab nyilván egy modell. A manipulálhatóságunk természetrajza. Kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor el kell döntenünk, hogy valamit elfogadunk még, vagy számunkra már nem tolerálható. Néha nehezen viselik el, hogy valaki szeretné megőrizni szuverenitását. 

A darab alapvető kérdése, hogy egy független ember képes-e szembeszállni egy többek által igazságnak titulált hazugsággal. Nem fog-e elgyávulni, hiszen közben megpróbálják megölni, megalázni. Dr. Stockmann ráadásul nem egy magányos ember, családja van! Meddig tud elmenni a kompromisszumban, s mikor mondja azt, hogy elég! Akkor inkább öljetek meg! 

Ez tipikusan kamaradarab. Igényel különös rendezői figyelmet, hogy ezen a hatalmas színpadon hatni tudjon? 

Igaza van, ez egy kamaradarab, amiben egy tömegjelenet van. De a szereposztás jó, a győri színház legjobb erői játszanak, s ezeket a kiváló színészeket próbálom még jobbá tenni. Érteniük kell, hogy ez egy politikai darab. Családi dráma, hiszen egy testvérpár harcáról szól, de egyben egy város küzdelméről. A tét: meddig lehet elmenni a szemétségben? 

Sokan elmondták már: a rendszerváltás óta alig születik a mai életet hatásosan ábrázoló darab. Ezért nyúlnak vissza a színházigazgatók és rendezők aktualizálható művekért a közelmúltba? Kevés volt még erre az idő, hogy ilyen darab szülessen? Vagy ez túl nehéz kérdés? 

Nem. A kérdés jogos. A kortársak sosem látják át saját korukat. Nem azért nyúlunk régebbi darabokhoz, mert nem jók a mai darabok, zömmel egyébként nem jók, hanem azért mert a világ nem változott semmit. Vörösmarty mondja, hogy az ember „sárkányfog vetemény”. Lehet köztársaság, monarchia, anarchia, az ember ugyanolyan. A gyávaság és a szabadság küzdelme örök. Mindenkinek el kell döntenie, hogy mi a bátorság, és mi a gyávaság? Mit jelent az, hogy valaki tisztességes? Van-e értelme a tisztességnek? Vagy rafináltnak és szemétnek kell lenni? 

Létezik erre jó válasz? 

Nincs. Ezt a nézőnek kell eldöntenie. Ezért játsszuk el Ibsen darabját Arthur Miller átdolgozásában a győri közönségnek.